Magánnyomozási hírek 2008-2015.


Magánnyomozással kapcsolatos rendezvényekről az alábbi menüpontok alatt olvashat:

RENDEZVÉNYEK 2014-2015. RENDEZVÉNYEK 2011-2013. RENDEZVÉNYEK 2007-2010.


2012.01.04. – Csatári Tibor Sándor volt Országos Magánnyomozó Alelnök levele

Tisztelt Magánnyomozó Kollégák! Kedves Barátaim!

Ezt a levelemet minden olyan magánnyomozó megkapja, aki az e-mail címét a Kamara részére megadta. Akik viszont ezt nem tették meg, azok a levelemet a Kamara honlapján a Magánnyomozói Hírek rovatában olvashatják el.

Mindenekelőtt ezúton szeretném megköszönni azon magánnyomozóknak, akik a kamarai nyilatkozatukat visszaküldték, hogy vállalják továbbra is a kamarai tagságot.

  • Ti vagytok azok a magánnyomozók, akik felismerték azt, hogy csak a kamarai tagság vállalásával tudjuk továbbra is fenntartani a Magánnyomozói Tagozat.
  • Ti vagytok azok, akik eddig is részt vettetek a kamarai rendezvényeken és ott voltatok valamennyi, magánnyomozók részére szervezett programon.
  • Ti vagytok azok a magánnyomozók, akik ott voltatok a szegedi, zalaegerszegi, debreceni, kecskeméti, budapesti, siófoki, pécsi Országos Magánnyomozói Konferenciákon.
  • Ti vagytok azok, akik megértettétek, hogy a magánnyomozói tevékenység törvényes végzéshez elengedhetetlenül szükséges az állandóan változó jogszabályok, törvények ismerete, amelyekről elsősorban a Magánnyomozói Tagozatban, a kamara helyi szervezeteinél és az évente megrendezett Országos Magánnyomozói Konferenciákon szerezhettek hiteles és korrekt – a munkához elengedhetetlenül szükséges – ismereteket és információ

A TELJES LEVÉL ELOLVASÁHOZ KATTINTSON IDE


2009.01.21. – Ajándék kémpénz Amerikába

San Diego/SzékesfehérvárMagyar detektív „relikviák” is láthatóak lesznek egy tengerentúli múzeum gyűjteményében. A kiállításra kerülő tárgyaknak fehérvári kötődésük is van. A történet előzménye még múlt évi. A San Diego-i Magánnyomozó Múzeum (Private Investigation Museum), vagy ottani használattal PI Museum alapítója és kurátora, Ben Harroll kéréssel fordult a magyar detektívek kamarájához. A kaliforniai város Gaslamp nevű történelmi negyedében 1978 óta működő intézmény nemcsak az amerikai magánnyomozás múltjával és jelenével foglalkozik, hanem más országokéval is. Jelenleg egy kiállítást szervez, amelyben a magyar magánnyomozás történetét is be kívánják mutatni. Ezért szeretnének minél többet megtudni a szakma itteni alapítóiról, s olyan eseményekről, amelyben fontos szerepet játszottak a magánnyomozók. Ugyanakkor a múzeum szeretne birtokába jutni a magyar magánnyomozók kitűzőjének és egy ritka emlékérmének, amelyet The Message (Üzenet) néven adtak ki.  A kapcsolatépítésről a Zsaru magazint Csatári Tibor ny.rendőr alezredes, a székesfehérvári Privát Plus Fókusz Detektív Iroda vezetője, egyben a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara országos alelnöke így tájékoztatta: – Ben Harroll megkeresése a Nemzetközi Detektív Szövetség (IKD) főtitkárának, Tony Imossinak a közvetítésével jutott el hozzám. Természetesen nem maradt megválaszolatlan a kérés. Nagyon fontos számunkra is ez a kontaktus, mivel az USA-ban élő és dolgozó kollégáinkkal eddig nem volt semmilyen kapcsolatunk. Szívesen juttattuk el Amerikába a magyar magánnyomozás szakmai szimbólumait és a kért információkat. A San Diegóba küldött magyar detektív „relikviák” közt jelvény, kitűző, igazolvány, gépkocsira helyezhető matrica szerepel. Többet közülük korábban a fehérvári privátzsaru használt. Az 53 év után hazánkban újra engedélyezett magánnyomozás történetébe és gyakorlatába bepillantást engedő könyvek, valamint jelenlegi nemzetközi kapcsolatinak dokumentumai, fotói is a PI Múzeumba kerültek. A legérdekesebb tárgy, amelyet az amerikai gyűjteménybe elküldtek, egy 2002-ben kiadott magyar emlékérem, a The Message, vagyis az Üzenet. Csatári Tibor elmondása szerint a szétcsavarható ezer forintos érme akár mikrofilmek rejtésére is alkalmas. Több hónapos utánjárással éremgyűjtőtől sikerült megszerezni, mivel a készítő Állami Pénzverdében már nem volt belőle. Spionpénznek is hívják, elődjét, a kémtallért Mária Terézia titkos szolgái is használták. Más forrás szerint az ezüst tallért egy ügyes német kém az 1870/71. évi német-francia háborúban oly módon használta, hogy a vastag, kettéfűrészelt fémpénz közepébe rejtette hártyapapírra írt jelentéseit, s a tallért újból összeragasztotta. A San Diego-i Magánnyomozó Múzeumnak ajándékozott Üzenet érme akár jelképe is lehet a magyar és amerikai magánnyomozók kapcsolatának. Gazdagítva az ottani gyűjteményt, ahol a számtalan ritkaság közt olyan híres detektívekkel kapcsolatos emlékek találhatók, mint az irodalmi hőssé vált Francois-Eugene Vidocq (1775-1857), vagy Allan Pinkerton (1819-1884), az első amerikai magánnyomozó társaság megalapítója.

Tóth Sándor újságíró


2008.07.24. – A Magánnyomozói Tagozat működése az SZVMSZK-ban (2003-2008)

2004. évről: A 2003 decemberében lezajlott Kamarai választások után 2004 tavaszán, Budapesten az Országos Szervezet tanácstermében megtartottuk az első magánnyomozó alelnöki értekezletet. Kamaránk hármas tagozódásából egyenesen következett, hogy a Területi Szervezeteknél és Budapesten a magánnyomozók, a vagyonőrök, és a biztonságtechnikai tervező-szerelők egy-egy tagozatot alkotnak. Munkatervet készítettünk a 2004 évre és azt betartva végeztük a munkánkat. Ebben az évben a legfontosabb az volt, hogy a Területi Szervezeteknél beindítsuk a Tagozati munkát, vagyis érdekes, minden magánnyomozót érintő programokat szervezzünk. E a törekvésünk végül is sikerrel járt, és ennek az évnek a kiemelkedő eseménye lett az: I. Országos Magánnyomozói Konferencia, melyet Szegeden a Forrás hotelban tartottunk szeptember hónapban, nagy érdeklődés közepette. Már erre az első konferenciánkra is meghívtunk három országból előadókat: Ausztriából, Szlovéniából, és Romániából. A célkitűzéseinkhez tartozott az, hogy a határ menti országokban lévő magánnyomozó szervezetekkel felvegyük a kapcsolatot, és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írjunk majd alá. Csongrád megyének volt olyan kapcsolata a román magánnyomozókkal, hogy egy Együttműködési Szándéknyilatkozatot irtunk alá a Román Nemzeti Detektív Szövetséggel úgy, hogy a végleges Egyezményt, majd 2005-ben megrendezésre kerülő II. Országos Magánnyomozói Konferencián fogjuk aláírni. Elmondhatjuk, hogy már ez az első ilyen konferenciánk, is nagyon jól sikerült, főleg a Csongrád megyei magánnyomozók és vezetőjük Herczeg Anna, és Német Ferenc Területi elnök munkája eredményeként. A konferenciánknak nagy sajtóvisszhangja volt, mert Magyarországon soha még nem szerveztek az elmúlt 150 évben – amióta magánnyomozók léteztek – olyan konferenciát, melyen 130 magánnyomozó vett részt. Ebben az évben több Területi Szervezetnél tájékoztató előadásokra, és más érdekes rendezvényekre került sor, melyen változó volt a magánnyomozók részvétele. Volt olyan Területi Szervezet ahol kevés volt a magánnyomozói létszám, hogy nem tartottak külön a magánnyomozóknak, hanem a több tagozattal együtt tartottak valamilyen rendezvény napot. A 2004-es évet, olyan évként kell elkönyvelni, hogy a kitűzött céljaink elérése érdekében a jó kapcsolatok kiépítése, az első rendezvények megszervezése, volt a legfontosabb.

2005. évről: 2005 évben is munkaterv alapján dolgoztunk a Magánnyomozói Tagozatban. Már az év első értekezletén döntöttünk arról, hogy a II. Országos Magánnyomozói Konferenciát Zalaegerszegen fogjuk megtartani. Erre a konferenciánkra októberben az Arany Bárány került sor, több hónapos előkészület után, és ugyancsak meghívtuk Ausztria, Szlovénia és Románia magánnyomozóinak delegációját. Az érdekes szakmai előadásokon kívül ezen a konferencián szerettük volna aláírni a Román Nemzeti Detektív Szövetséggel az EGYEZMÉNY-t, de erre nem került sor, mert a román delegáció az aláírás előtt több pontot kifogásolt, és annak átírását kérték, annak ellenére, hogy az EGYEZMÉNY szövegét, már három hónappal előtte megkapták, és lett volna idejük annak megváltoztatását kérni. Végül is csak a szándéknyilatkozatuk maradt érvényben, a végleges EGYEZMÉNY nem került aláírásra. Ez a konferenciánk is nagy sikert aratott, melyben nagy része volt Szabó Jenő, akkor magánnyomozói alelnöknek, – aki most a Zala megyei Területi Szervezet elnöke, – és a Zala megyei magánnyomozóknak. A konferencián 120 magánnyomozó vett részt, és osztrák, szlovén, és román magánnyomozók is képviseltették magukat. A résztvevők közül sokan kérdéseket tettek fel az előadóknak, és így tevékeny részvétel jellemezte a jelenlévő magánnyomozókat. A konferencia előadásairól hangfelvételt készítettünk, melyet később CD lemezre vittünk abból a célból, hogy minden Területi Szervezetnél azok a magánnyomozók akik nem vettek részt a konferencián, megismerhessék az előadások anyagát. Ugyanilyen CD lemezek készültek a többi konferenciákról is, és ezek megtalálhatók minden Területi Szervezetnél. Az év utolsó magánnyomozói alelnöki értekezletén az alelnökök egyhangúan megszavazták a 2006-ban megrendezése kerülő III. Országos Magánnyomozói Konferencia helyszínét: Debrecent. 2006 évben a magánnyomozói létszám: 1574 fő volt, ebből aktív tag: 1203 és szüneteltette a tevékenységét: 371 fő. A Területi Szervezeteknél ebben az évben is több rendezvény megtartására került sor összesen: 35, de több Területi szervezetnél már az oktatást is megszervezték a magánnyomozóknak. A rendezvények mennyisége és minősége tekintetében Csongrád megye kiemelkedően jól teljesített. Itt jegyzem meg, hogy már az első magánnyomozói konferencián, és utána mindegyiknél a konferencia előadás témáit a Területi Szervezetek javasolták, és hosszas vita után lett minden esetben összeállítva az előadások témái. Így történt ez minden évben és most is a 2008-as évben.

2006. évről: Ebben az évben is a már jól bevált Munkaterv szerint végeztük a munkánkat. Előkészítettük a III. Országos Magánnyomozói konferenciát, melyet május 11-12-én Debrecenben meg is tartottunk. Ezen a konferenciánkon 117 magánnyomozó vett részt. Még a konferencia megnyitása előtt ünnepélyes keretek között aláírásra került az Osztrák Detektív Szövetséggel, majd a Szlovén Detektívek Kamarájával az az EGYEZMÉNY, mely a kölcsönös segítségnyújtásról szól, és a másik fél tájékoztatásáról, ha jogszabályi változások állnának be a magánnyomozással kapcsolatban az adott országban. Ez az EGYEZMÉNY több hónapos előkészítő munkát igényelt, melyet sikerrel folytattunk, és végül aláírásra került. A konferencián külföldi előadások is voltak, így Werner Machacek az Osztrák Detektív Szövetségtől, Georg Hirtl a Nemzetközi Detektív Szövetség főtitkár helyetteseként tartott előadást, és Janko Trivunovics a Szlovén Detektívek Kamarájától. Általános volt az a megállapítás, hogy ez a konferencia volt az eddigiek közül szakmai szempontból a legjobb, és mindenki azt szeretné, hogy a következő konferenciánk is legalább ilyen magas szintű legyen. A III. Országos Magánnyomozói Konferencia sikeres lebonyolításáért köszönetet érdemel: Varjú Miklós a Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezet elnöke, és Gecző Miklós magánnyomozói alelnök. 2006. szeptember 21-én kihelyezett alelnöki értekezletet tartottunk Kecskeméten, ahol a fő téma a magánnyomozók továbbképzési tematikájának az összeállítása, valamint a nemzetközi kapcsolataink helyzetének megbeszélése, és a további feladataink meghatározása volt. Létszám statisztikánk: A magánnyomozói létszám az országban 2006.-ban a következőképpen alakult: Összes magánnyomozó: 1376 fő volt, ebből aktív: 1045, és szünetelteti a tevékenységét: 198. Ebben az évben jelentősen csökkent a Területi Szervezeteknél megtartott rendezvények száma. A 19 megyét és Budapestet is beleszámítva, összesen 28 rendezvény volt, ezt 9 Területi Szervezet és Budapest rendezte. 2006. december 15-én Szabó Jenő Zala megyei magánnyomozói alelnök és én, mint az országos magánnyomozói alelnök, részt vettünk Szlovéniában a Szlovén Detektívek Kamarája Igazgató Bizottságának 12. ülésén, ahol tájékoztattam az ülés résztvevőit Kamaránk, és azon belül a Magánnyomozói Tagozat működéséről, a külföldi kapcsolataink kiépítéséről, valamint a 2005 évi CXXXIII.sz. törvény magánnyomozókra vonatkozó részéről. Ezen az ülésen értékeltük az elmúlt év tapasztalatait, és átadtuk a Kamarai törvényünket tanulmányozás céljából.

2007. évről: 2006. november 30-án tartott Tagozati ülésünkön a magánnyomozó alelnökök döntöttek a IV. Országos Magánnyomozói Konferencia helyszínéről, valamint a konferencia előadásainak témáiról is. A döntés értelmében a következő konferenciát Kecskeméten tartottuk 2007. június 7-8-án a Három Gúnár rendezvényház konferencia termében. 2007. februárban tartott Országos elnökségi ülésen előterjesztést tettem arról, hogy a magánnyomozók továbbképzése érdekében könyvet kellene íratnunk, és erre a célra 2 millió forintot kértem a Tagozat részére. A magánnyomozói konferencia megszervezésére pedig 1,2 millió forintot. Az elnökség döntése az volt, hogy a könyv megírására csak l millió forintot biztosítanak. Ez az összeg valóban csak a könyv megírásához lett elég, a nyomdai munkákra már nem. 2006 szeptemberétől minden Területi Szervezet megküldhette javaslatát a könyv egyes fejezeteiről, melyet több hónapig tartó egyeztetés után a magánnyomozói alelnökök véglegesítettek. Az Országos Magánnyomozói Konferenciánkra felkértük Tony Imossi urat a Nemzetközi Detektív Szövetség (az IKD) főtitkárát – aki eljött Angliából – egy előadás megtartására az IKD-ről. Újra eljött az Osztrák Detektív Szövetség elnöke Werner Machacek úr és az alelnöke Peter Lang úr is. Szlovéniából Jankó Trivunovic elnök úr, Ludvik Rituper a Felügyelő Bizottság elnöke is újra eljött. Elmondhatjuk, hogy ez a konferenciánk is nagyon jól sikerült. Az előadások igazán felkeltették a konferencián jelenlévők figyelmét. A konferencia megszervezéséért köszönet illeti: Kabók József urat a Bács-Kiskun megyei Területi Szervezet elnökét, és Pelsőczi József magánnyomozói alelnök urat. Természetesen erről a konferenciáról is készítettünk CD lemezt, a Területi Szervezeteknél regisztrált magánnyomozók részére. Már a 2006. évben megkezdtük az előkészületeket arra, hogy Kamaránk magánnyomozóit, illetve a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarát beléptessük az IKD-be, vagyis a Nemzetközi Detektív Szövetségbe. Georg Hirtl főtitkár helyettes úrral történt több havi levélváltás után, elkészítettem a felvételi kérelmünket, és angol fordítás után elküldtük a felvételünkhöz szükséges dokumentumokat. 2007. április 17-én a Németországi Bayreuthban az IKD XVI. Konferenciáján egyhangú szavazással az Európai Unió országaiból jelen lévő magánnyomozó elnökök megszavazták a Kamaránk felvételét a Nemzetközi Detektív Szövetségbe. 2007. október 4-7-ig Spanyolországban Zaragozában volt megrendezve az IKD és a Spanyol Detektív Szövetség Európa Kongresszusa. 17 ország magánnyomozó vezetői vettek részt, és a fő téma a Közös Minimum Követelmények tervezetének az elfogadása volt. Olyan egységes követelmények kellenek a magánnyomozókkal szemben, mely az összes EU-s országokban is érvényesek legyenek. EU-s kompatibilis vizsgarendszer kell, hogy elismerje minden országa másik országban szerzett magánnyomozói szakképzettséget. 2007. október 20-án Bécsben a Hotel Airo Tover konferencia termében tartotta meg az 57.-ik közgyűlését az Osztrák detektív Szövetség, melyen az osztrák tartományok detektív vezetői, a Német Detektív Szövetség, a Svájci Detektív Szövetség, és Magyarországról a Kamaránk delegáltjai: Csatári Tibor magánnyomozói alelnök, Herold Károly Budapest magánnyomozói alelnöke, és Illés Gábor tolmács vettek részt. Kamaránk meghívására a 2006. évben Debrecenben aláírt EGYEZMÉNYben rögzítetek szerint került sor. Ezen a közgyűlésen újra elnökké választották két évre Werner Machacek urat, aki minden évben előadóként is részt vett a konferenciáinkon. A 2006 évben lezajlott igazolványcsere, és új működési engedélyek kiváltása után megváltozott a létszámunk a Kamarában. 2007 év végén az összes magánnyomozói létszám: 968 fő volt. A 2006 évi létszámhoz képest csökkent a létszámunk 77 fővel. A területi Szervezeteinknél a magánnyomozók részére rendezett rendezvények száma: 38 volt, ez tízzel több mint a 2006 évben.

2008 évről: 2007 szeptemberében szerkesztőbizottságot hívtunk össze a Magánnyomozók kézikönyve megírására. A könyv szerzői 2008 márciusáig megírták a fejezeteiket, és dr. Szabó László szerkesztőként összeállította a könyvet, előkészítve a nyomdai munkához. A 2008. februári elnökségi ülésen előterjesztést tettem 2,5 millió forint összeg kiutalásához a könyv szerkesztőinek munkadíja és a könyv kinyomtatása céljából. Az elnökség megszavazta ezt az összeget és így elhárult az akadály a könyv kinyomtatása elől. 2008 májusában elkészült 1500 példányban a 368 oldalas Magánnyomozók kézikönyve, melyet meg lehet majd kapni a Területi Szervezetek irodáiban. Köszönet és elismerés illeti meg a könyv szerzőit: dr. Agárdi Tamás, dr. Iszály Mihály, Rohánszky Mihály, Sasvári Rudolf, dr. Szövényi György, és dr. Szűcs György urakat. Külön köszönet illeti munkájáért dr. Szabó Lászlót a könyv szerkesztőjét. 2008. április 18-19-én az Egyesült Királyságban Wallsalban tartotta az IKD és a Brit Nyomozók Egyesülete az éves közgyűlésüket, melyen 18 ország magánnyomozó vezetői voltak jelen. Magyarországot Csatári Tibor az SZVMSZK magánnyomozói alelnöke képviselte. A Brit Nyomozók Egyesülete ezen a közgyűlésükön új elnökséget választottak. Az új elnök: Tony Imossi lett, aki a Nemzetközi Detektív Szövetség főtitkára is. Gratuláltunk neki, és sok sikert kívántunk a további elnöki munkájához is. 2008. május 17-18-án Bosznia Hercegovinában Banja Luka városban konferenciát tartott a Kriminológiai, Szociológiai és Védelemtudományi Biztonsági Központ. A konferencia témája: „A magánnyomozók munkája elméletben és gyakorlatban, az Európai Unióban – a Szlovén Köztársaság tapasztalatát kiemelve” címmel. Erre a konferenciára meghívást kaptunk prof. Dusko Vejnovictól, mert a konferencia előtti hónapokban már levelezésben álltunk a boszniai kollégákkal, abból a célból, hogy velük is kötünk egy együttműködési EGYEZMÉNY-t. Ez a konferencia jó alkalom volt arra, hogy az EGYEZMÉNY szövegét megtárgyaljuk, és egyeztessünk a végleges szöveg elkészítése érdekében. A konferenciára háromtagú magyar delegáció utazott: Rohánszky Mihály a Magyar Detektív Szövetség főtitkára, Pelsőczi József a Bács-Kiskun megyei Területi Szervezet magánnyomozói alelnöke, és Csatári Tibor országos magánnyomozói alelnök. A konferencián előadást tartottam a Kamaránkról, és a magyarországi magánnyomozókról. Az EGYEZMÉNY végleges szövegét végül is elkészítettük, és ezt itt a konferenciánkon alá is írtuk. Így most már három országgal tartjuk a kapcsolatot, és ennek várhatóan meg is lesz az eredménye. Az aláírt dokumentum nagyon lényeges részét képezi az, hogy Bosznia-Hercegovina Magyarország magánnyomozóinak segítségét, és támogatását kéri legalább 100 magánnyomozó kiképzéséhez, oktatásához, mivel nagyon kevésen vannak a magánnyomozók az országukban. Ennek a munkának az elvégzéséhet Európai uniós pénzt lehet lekérni, mely pénzösszeg megszerzéséhez kettő, már uniós ország támogatása szükséges. Ez a két ország jelen esetben Szlovénia és Magyarország lesz. 2008. év utolsó nagyobb rendezvénye ez a Nemzetközi Biztonságvédelmi Konferencia, és ennek keretében az V. Országos Magánnyomozói Konferencia. Tudom, hogy előadásom és beszámolóm a Magánnyomozói Tagozat működéséről egy kicsit hosszúra sikerült. De ennek van jó oldala is, mégpedig az, hogy valóban nagy célokat tűztünk ki magunk elé és ezeket a célokat szinte mind elértük. Kamaránk honlapján megtalálhatók az elmúlt évek éves beszámolói. Meg lehet nézni, hogy milyen célokat tűztünk ki magunk elé a Magánnyomozói Tagozatban, és megállapítható, hogy abból szinte mindent megvalósítottunk. Akkor lett volna rövidebb a beszámolóm, ha nem tettünk volna semmit az elmúlt 4 és fél évben, de szerencsére nem így történt. Mindenki tudja, hogy milyen nehéz egy-egy rendezvényre összehívni a tagságot. Mégis szerencsére vannak olyan magánnyomozó kollégáink, akik ezt megteszik. 2009. év a választások éve lesz. Kérem, hogy vegyetek tevékenyen részt a választási előkészületekben, és menjetek el szavazni. Adjátok szavazatotokat arra a kollégátokra, akiről tudjátok, hogy becsülettel, szívvel és lélekkel fog tevékenykedni a közösség érdekében.

Csatári Tibor, országos magánnyomozói alelnök


2008.07.24. – Magánnyomozói tevékenység Magyarországon

A magánnyomozó hivatás közel 150 éves múltra tekinthet vissza, kialakulása és fejlődése szorosan kötődik az eredeti tőkefelhalmozás, a kapitalizmus, valamint egy másik szakma, a személy-, és vagyonvédelem történetéhez. Az Osztrák-Magyar Monarchián belüli Magyarországon a polgári fejlődés a nyugat európai, de az osztrák fejlődéshez képest is megkésve indult. Az 1867-es kiegyezést követően – elsősorban osztrák tőkéből finanszírozva – elkezdődött a magyar ipar virágzása. A Monarchia fejlettebb osztrák tartományaiban az uralkodó már a XX. Század elején, az 1904 évi 41.számú császári pátenssel szabályozta a magánnyomozást, e tevékenység folytatásának engedélyhez kötésével. Az uralkodói rendelet azonban a birodalom többi részében, így Magyarországon sem lépett hatályba. Magyarországon csak 1914. január 18-án került kihirdetésre a magánnyomozói tevékenységet szabályozó 135.585/1913.BM. számú körrendelet, melynek hatálya Fiume kikötővárosra is kiterjedt. A jogalkotó a körrendelet preambulumában az alábbiak szerint indokolta meg, hogy miért vált szükségessé a jogszabály megalkotása: „Az újabb időben igen elszaporodtak azok a vállalatok, amelyek különböző elnevezések alatt, mint magánkutató irodák az ipartörvény hatálya alá nem eső üzletszerű foglalkozásképpen, megfigyelések és kutatások útján bizalmas természetű értesülések megszerzésére vállalkoznak, a közönség, megtévesztésével működésüket gyakran olyan feladatok teljesítésére is kiterjesztve, amelyek a közhatóságoknak, vagy közegeiknek vannak fenntartva.” A hivatkozott jogszabály a „magánkutató irodák „alakítását előzetes engedélyhez kötötte, az engedélyeket az irodák székhelye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselője, Budapesten a királyi államrendőrség főkapitánya állíthatta ki. A jogalkotó az engedély megszerzéséhez a magyar állampolgárságot, a feddhetetlen jellemet, jogi egyetemi végzettséget, ennek hiányában a korábbi kifogástalan rendőri vagy közigazgatási szolgálat igazolását szabta ki feltételül. Ezeknek a feltételeknek a magánnyomozó irodák tulajdonosainak, vagy az irodák tényleges vezetőinek, valamint az összes alkalmazottnak is meg kellett felelniük. Az alkalmazott detektívek személyében, valamint az adataiban beállott bármilyen változást az engedélyt kiállító hatóságnak 48 órán belül be kellett jelenteni. A területileg illetékes hatóságok a magánnyomozói engedélyeket írásos határozattal azonnal bevonták, ha a fenti feltételek nem teljesültek. A határozat ellen közvetlenül a Belügyminiszterhez lehetett fellebbezést benyújtani. Az I. világháború végén, a Károlyi kormány idején az ismertetett 135.585/1813.számú BM körrendelet továbbra is hatályban maradt, a Tanácsköztársaság kormánya azonban hatályon kívül helyezte, számos más jogszabállyal együtt. A magánnyomozás új jogi szabályozására Magyarországon 1923-ban került sor, a 45.800/1923.BM számú körrendelettel, amely kisebb módosításokkal megismételte az 1913-ban kiadott belügyminiszteri rendeletet. Ez a szabályozás volt érvényben a Horty korszakban is. A II. Világháború befejezését követően hazánk szovjet fennhatóság alá került. A kommunista párt hatalomátvétele után, 1949-ben a belügyminiszter hatályon kívül helyezte a 45.9800/1923.BM. számú körrendeletet. A helyébe lépő 458/700/1949(X.16.) BM számú rendelet megtiltotta Magyarországon a magánnyomozás folytatását, a tiltás megszegőivel szemben szabálysértési eljárás lefolytatását és egyben pénzbírság kiszabását helyezte kilátásba. A jogi normához fűzött jogpolitikai érvelések szerint a magánnyomozást a közhatalom számára nemkívánatos, a társadalom érdekeit szolgálni aligha képes olyan tevékenységként jellemezték, amely jogintézmény – jellege, kontrollálhatatlansága folytán – a legitim és illegitim mezsgye határán mozogva, valójában idegentestként funkcionál a társadalmi, gazdasági struktúrában, intézményrendszerben. Ez a jogszabály egészen 1977-ig volt hatályban. Az 1970-es évek közepén megindult un. derugulációs folyamat során az akkori belügyminiszter a 4/1977.(VII.12.) BM. számú rendeletében – több más korábbi jogszabállyal együtt – hatályon kívül helyezte a magánnyomozást tiltó 458.700/1949.(X.16) BM. Számú rendeletet is, ezáltal semmilyen jogszabály nem tiltotta ezt az üzletszerű tevékenységet. 1981-ben a Pinkerton magánnyomozó iroda megjelenése, viszont arra késztette a belügyi kormányzatot, hogy újabb tiltó rendelkezést adjon ki, a 6/1982.(VIII.1.) számú rendeletet. E jogszabály összesen két szakaszból állt, megtiltotta a magánnyomozó iroda fenntartását, illetve a magánnyomozói tevékenység üzletszerű folytatását. Tette ezt anélkül, hogy a jogalkotó meghatározta volna a magánnyomozás fogalmát, azonban kiemelt, mint különösen tilalmas területet, a bizalmas megfigyelést, az adatszerzést és az adatszolgáltatást. A jogszabály ezen utóbbi fogalmak definiálásával is adós maradt. Az említett hiányosságok tükrében talán ma már érthető, hogy e belügyi rendelet a jogszabály megsértőivel szemben semmilyen szankciót sem helyezett kilátásba. Az 1980-as évek közepétől a magyar gazdaság egyre nyitottabbá vált a nyugat-európai tőke előtt. Sorra jöttek létre hazánkban olyan vállalkozások, amelyekben külföldi vállalkozók, illetve pénzemberek is részt vettek. A rendőrség gazdaságvédelmi, vagyonvédelmi feladatainak – a rohamosan változó körülmények közepette – egyre kevésbé tudott megfelelni, tevékenysége e területen csupán az állami vállalatok részére történő un. szignalizációs levelek megfogalmazásában merült ki. Az 1980-as évek végére Magyarországon elsősorban a nyugat-európai tőke beáramlásával, valamint a hazai privát szféra megjelenésével a tulajdonviszonyok is megváltoztak, melynek következtében az akkori belügyi vezetésben általános elvként fogalmazódott meg, hogy a rendőrségnek nem feladata a tulajdonosok helyett a vagyon védelme, a rendőri tevékenységben primátusa a bűnüldözésnek van. E szemléletnek megfelelően került megalkotásra a 24/1987.(VII.22) MT. számú rendelet, amely a vagyonvédelmi tevékenységet szabályozta, de ismételten a tilalmas vállalkozások sorába száműzte a magánnyomozást. Ez a kormányzati szemlélet túlélte a rendszerváltozást. A magánnyomozás magyarországi történetében igaz áttörést a rendőrségről szóló 1994.évi XXXIV. törvény hozott, amelynek 100.§.h./ pontja felhatalmazást adott a kormány részére, hogy a törvényi szabályozásig a vállalkozás keretében végzett személy-vagyonvédelem, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályait rendeletben szabályozza. A törvényi felhatalmazás alapján, átmeneti szabályozásként megszületett a 87/1995.(VII.14.) Korm. Rendelet, amely 1998. május 1-ig, a vállalkozás keretében végzett személy-, és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998.évi IV. törvény hatályba lépéséi volt érvényben. Ezt követően 1998. július 9-én hatályba lépett a törvény végrehajtására a 24/1998.(VI.9.) BM. Rendelet is. E két jogszabály rendelkezései-melyek Európában az osztrák megoldáshoz hasonlítanak talán leginkább, s hatással lehettek megalkotásukra a Monarchiabeli, 1913 – belügyi körrendelet elemei is – szabályozta a magánnyomozást hazánkban 2005 évig, amikor megszületett a 2005 évi CXXXIII. törvény, mely jelenleg is érvényben van, tehát a magánnyomozói tevékenységet ennek a törvénynek a betartásával lehet folytatni Magyarországon. Magyarországon röviddel a rendszerváltozás után, 1991-ben budapesti székhellyel megalakult a Magyar Detektív Szövetség, amelynek oroszlánrésze volt, a már említett jogszabályok meghozatalában, valamint a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara létrejöttében is. A Magyar Detektív Szövetség első elnöke és egyben alapító tagja volt Dr. Láposi Lőrincz, őt követte az elnöki székben dr. Magyar György, majd Vadányi Anna – névváltoztatás után Herczeg Anna, – aki jelenleg is betölti az elnöki tisztet. Herczeg Anna a Csongrád megyei Területi Szervezet magánnyomozói alelnöke, és itt említeném meg azt, hogy az I. Országos Magánnyomozói Konferencia megszervezésében kitűnő munkát végzett a Csongrád megyei magánnyomozókkal. A Magyar Detektív Szövetség tagjai a Kamaránknak is tagjai, mert magánnyomozói tevékenységet, csak kamarai tagsággal lehet törvényesen végezni. A Szövetség céljai megegyeznek a Kamaránk céljaival is a magánnyomozók vonatkozásában, ezért ésszerű és logikus volt, hogy Kamaránk, és a Magyar Detektív Szövetség Együttműködési megállapodást kössön, mely meg is történt az elmúlt évben 2007-ben. A magánnyomozást szabályozó törvény kimondja, hogy „A személy és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységre kötött szerződést írásba kell foglalni. A szerződésnek tartalmaznia kell a megbízó hozzájárulását ahhoz, hogy a nevét, lakcímét (vagy székhelyét, ennek hiányában telephelyét) az egyéni, társas vállalkozó nyilvántartja, és ebbe a nyilvántartásba a rendőrhatóság a tevékenysége ellenőrzése során betekinthet. A megbízó e hozzájárulása nélkül a szerződés nem jöhet létre. Magyarán az ügyféllel minden esetben szerződni kell, legyen a megbízás bármilyen kényes természetű is. A törvény arról is rendelkezik, hogy az egyéni, társas vállalkozó (jelen esetben a magánnyomozó) a szerződésekről a rendőrség által hitelesített naplóban nyilvántartást vezet, és a naplót az utolsó bejegyzés napjától 5 évig megőrzi. Minden magánnyomozó tudja, hogy mit kell feltüntetni ebben a naplóban: A megbízó nevét, lakcímét, székhelyét, a szerződés megkötésének, és teljesítésének, illetve megszűnésének időpontját. Természetesen minden magánnyomozó érdeke, hogy az ügyeit nyomon tudja követni. Ez hasznos és szükséges része a munkájának. Ám a törvényalkotó természetesen nem a magándetektívekre volt figyelemmel, hanem valami egészen másra. Vagyis a magánnyomozó naplót vezet, benne az ügyfelek szerződésen alapuló tényeges adataival. A naplót utólag nem javíthatja, majd az egészet elteszi a szekrényébe. Megnyugodhat, hogy a munkát elvégezte, az ügyfele remélhetőleg elégedett. Aztán egy napon, de félévenként legalább egyszer becsönget egy rendőr, hogy az egészet elkérje és nyugodtan átolvassa, sőt a naplóból bátran jegyzetelhet, amit csak akar. Érdemes tehát összefoglalni: Az egyszerű ügyfél nyilvánvalóan egy olyan ügyben keresi meg a magándetektívet, amellyel nem tud, vagy nem akar a rendőrséghez fordulni. A magándetektív köteles a valós adatai alapján szerződni vele, ráadásul úgy, hogy a rendőrség akkor tekint bele ezekbe a nyilvántartásokba, amikor csak akar. A törvény egy másik szakasza rendelkezik arról, hogy a magánnyomozó a szerződés teljesítése során mit tehet, illetve mit nem tehet. Ha a törvényben írtakat szó szerint betartja a magánnyomozó, akkor nagyon hamar rájön arra, hogy, a magánnyomozó egészen pontosan annyit tehet, amennyit a megbízója tehet. Semmivel sem többet. Ma Magyarországon nincs olyan adatbázis, amely akár külön díjazás és pontos formanyomtatványok kitöltése után a magándetektív rendelkezésére állna. Arról nem is beszélve, hogy csak úgy készíthet kép és hangfelvételt, ha azzal nem sérti a célszemély, vagy személyek személyiségi jogait. Itt felmerül egy kérdés: Akkor mi a helyzet azzal a nyilvántartással, amelyet a rendőrség rendelkezésére kell bocsátani? A törvény külön szakasza felhívja a magánnyomozó figyelmét a személyiségi jogok védelmére: Konkrétan: „A magánnyomozót foglalkozási (hivatásbeli) titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt, adatot, illetően, amelyről a megbízás teljesítése során szerzett tudomást.” Majd azt is kimondja, hogy: „A magánnyomozót terhelő titoktartási kötelezettség teljesítése során nem sértheti a hatóságok eljárása akadályozásának tilalmára vonatkozó rendelkezést.” A törvény egyértelműen a nyilvántartást emeli ki, mint a rendőrség részére átadandó ellenőrzési felületet, de a rendőrt semmi nem akadályozza abban, hogy magába az ügyiratba is beletekintsen. A rendőrség munkatársai természetesen ezt tagadják, de a magánnyomozók rendszeresen beszámoltak olyan ellenőrzésekről, amikor a rendőr konkrétan elkérte az ügyiratot. Ezt a jogaival tisztában lévő magánnyomozó rögtön elutasítja. Ha egy magánnyomozó nemet mond az ellenőrzést végző rendőrnek, akkor számíthat arra, hogy az rendszeres és hosszas látogatásaival ellehetetleníti a munkáját. A magánnyomozónak, ha befejezte a munkáját, akkor az összes iratot meg kellene semmisíteni, még az összefoglaló jelentést is. Erre egyébiránt a törvény kötelezi. A magánnyomozók azonban az összefoglaló jelentést nem semmisítik meg, pedig azt sem lenne szabad megőrizni. A Polgári Törvénykönyv rendelkezik a károkozásról, ami természetesen a magánnyomozókra is vonatkozik. Amennyiben a nyomozás lezárása után egy harmadik személy – azaz nem a magánnyomozó, és nem a megbízója – úgy gondolja, hogy a nyomozással neki kárt okoztak, akkor a magánnyomozónak valahogy bizonyítania kell, hogy Ő törvényszerűen járt el, kárt nem okozott. Ezt pedig csak az összefoglaló jelentéssel bizonyíthatja. Nagyon sokan közülünk önvédelemből nem semmisítik meg a jelentést, hanem megőrzi öt évig, pont úgy, mint az ügyvédek, akiket a törvény kifejezetten kötelez arra, hogy egy ügy iratait öt évig megőrizzék. Itt kell megjegyeznem, hogy az Egyesült Államokat kivéve érdemben sehol sem rendelkeznek a magánnyomozók különleges jogosítványokkal. A magyar szabályozás ezen része tökéletesen illeszkedik a nemzetközi gyakorlatba. Az viszont igaz, hogy Magyarországhoz viszonyítva vannak olyan Európai országok, ahol több jogosítványa van a magánnyomozónak. Példaképpen említeném meg a Szlovén Köztársaságot. Az Ő magánnyomozásról és magánnyomozókról szóló törvényük olvasható a Kamaránk honlapján. Érdemes elolvasni. Én egy előző Magánnyomozói Konferencián említettem már, hogy nagyon örülnénk annak, ha csak fele annyi jogosítványunk lenne, mint a szlovén kollégáinknak. A magánnyomozást Magyarországon 1080 magánnyomozó folytatja engedéllyel, és kamarai tagsággal. Sok olyan vagyonvédelmi cég van, amely a vagyonvédelemhez kapcsolódóan „balkézről” nyomoz, ha a megrendelő ezt is kéri. A többiek kifejezetten a magánnyomozásra specializálódtak. Ez a magánnyomozói létszám aránytalanul magas az ország területéhez képest, viszont ebben a számban sokan vannak olyanok, akik megkérték a rendőrségi engedélyt, de ténylegesen nem dolgoznak ezen a területen. Az elmúlt években sajnos a szakma becsületes képviselőire is rányomták a „pénzbehajtó” bélyeget csak azért, mert egy-két ilyen eset a bulvárlapok címoldalára került. Az adósság kezelés, valóban domináns ügykör, de csak az elvetemültek kezelik az ügyeket verőlegényekkel. Magánnyomozóink többsége általában felderíti az adós vagyonát, amelyről részletes dokumentációt készítenek és nyújtanak át a megbízónak, akit rendszerint egy ügyvéd, vagy ügyvédi iroda képvisel. Itt a munkájuk véget is ér, a pénz konkrét behajtásával nem foglalkoznak. Az ügyek Magyarországon is majdnem ugyanolyanok, mint az Egyesült Államokban, vagy más Európai országokban, bár egy komoly eltérés rögtön kiugrik az összehasonlításnál: a magyar magánnyomozók a létszámunkhoz viszonyítva, elvétve nyomoznak biztosítási csalás ügyekben, ami viszont a tengerentúli kollégáknál az ügyeiknek a 90%-át teszi ki. A magyar megrendelők magánszemélyek és cégek. A magánszférából zömében házastársi hűtlenség, vagy gyermek elhelyezési perek esetében van zömében megrendelés. Ezek nem túl hálás munkák, és néha aránytalanuk magasak a költségek. De aki erre ad megrendelést az komplett dokumentációt kap a nyomozás végén. Az üzleti szférából érkező megrendelések alapjában három csoportba sorolhatók. A leggyakoribb, amikor egy cég pontos és részletes információt akar kapni egy konkurens, vagy éppen leendő üzlet partneréről. A második csoport az adósság kezelés már említett módja. A harmadik csoportot azok a bűnügyek teszik ki, amelyekben a rendőrség nem ért el eredményt, vagy az ügy természetéből fakadóan eleve nem lehet a rendőrséghez fordulni. Sok cég és persze magánszemély is egy bűncselekmény áldozataként hajlandó pénzt költeni arra, hogy egy magánnyomozó saját eredményekkel segítse a rendőrség munkáját. Nagyon jó lenne, ha némi szemléletváltozás következne be a rendőrségen dolgozó nyomozóknál, mert jelenleg egyáltalán nem örülnek annak, hogyha egy magánnyomozó felderíti azt az ismeretlen tettest, akit bizony nekik kellet volna felderíteni. Valószínű, hogy szubjektív okokból sok esetben nem hajlandók megfogadni a magánnyomozó tanácsát, pedig magánnyomozónk többsége több évtizedes gyakorlattal rendelkeznek, csak már nem dolgoznak a rendőrség kötelékében. Az is nagy ellenszenvre ad okot, ha a magánnyomozó a munkája során észleli azt, hogy milyen nyomozati cselekményeket nem végzett el az ügy rendőrségi előadója, pedig azokat az ismeretlen tettes kilétének megállapítása érdekében meg kellett volna tennie, és a nyomozás megszüntető határozatát hatályon kívül helyezi az ügyészség, a magánnyomozó által készített fellebbezés, vagy panaszbejelentés alapján. Fel kellene ismerni a rendőrségi nyomozóknak, hogy a magánnyomozó által beszerzett információk, vagy bizonyítékok nagymértékben segíthetik a bűnüldözést, és végül a rendőrségi felderítési mutatók is kedvezőbbé válnak – a magánnyomozók munkájával, – ami egyáltalán nem elhanyagolandó szempont az állampolgároknál, a közbiztonság megítélése terén.
Csatári Tibor, országos magánnyomozói alelnök