ÚTMUTATÓK ENGEDÉLYEK, IGAZOLVÁNYOK KIVÁLTÁSÁHOZ
TÁJÉKOZTATÓ a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának megkeresésével kapcsolatban
- Dr. Kállai Ernő, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa egy panaszbeadvánnyal kapcsolatban kereste meg a kamarát.
Az ügy vonatkozásában a kamara Országos Elnöksége külön határozatba foglalta a kamara álláspontját. - TÁJÉKOZTATÓ
- ELNÖKSÉGI HATÁROZAT
AJÁNLÁS
TOVÁBBKÉPZÉSI LEHETŐSÉG
- A „ Sportrendezvények biztonsága és biztosítása” című tanulmánykötet megjelenését követően a Kamara megyei szervezetei – megfelelő számú érdeklődő esetén – továbbképzést szerveznek és vizsga lehetőséget biztosítanak a témában.
- Részletek a tanulmánykötetről a Kiadványok menüpont alatt találhatóak.
„Becsületsértés vétségét valósítja meg a személy- és vagyonőr, ha a rendezvényt nem zavaró, annak biztonságát sem veszélyeztető személyt a karját megragadva és a kerítésen kívülre lökdösve távolítja el „/ BH2006.175 /
[1978. évi IV. törvény (Btk.) 180. § (2) bek.; 1998. évi IV. törvény (régi SzVM t.) 14. § (3) bek. a.), 15. § (3) bek. c); 2005. évi CXXXIII. törvény (új SzVM t.) 26.§. (3) bek. b.), 27.§.(3) bek.]
A megállapított tényállás lényege a következő:
A magánvádló 2002. július 20. napján 13 óra 30 perc tájban a t.-i lovaspályán rendezett sörfesztiválon való részvételre váltott belépőjegyet. A belépőjegy kifizetését követően a pénztáros a magánvádlónak átadott egy sorszámmal ellátott sárga színű szalagot és felhívta a figyelmét, hogy azt valamelyik csuklóján kell viselni. A magánvádló a figyelmeztetést követően a pénztárossal közölte, hogy „órát sem szeret a kezén viselni, a belépőjegyet sem fogja”. Majd a jegyet az ingének elülső zsebébe tette úgy, hogy annak egy része kívülre kerülve látható volt. A magánvádlót a rendezvényre beengedték, bemenetelét a bejáratnál nem akadályozták meg.
A magánvádló egy-két pohár sör elfogyasztása után a rendezvény belső helyiségének megtekintésére indult, amikor a rendezvényen a biztonsági őrként jelen lévő terhelt eléállt és kérte a belépőjegyét, egyben azt is, hogy igazolja magát. A magánvádló ez utóbbit nem tette meg, ezzel szemben ő is felszólította a terheltet, hogy előbb igazolja magát, az intézkedésre való jogosultságát.
Az ilyen tartalmú kölcsönös felhívás eredménytelensége miatti feszült helyzetet a terhelt akként oldotta meg, hogy a sértettet erőszakkal a kijárat felé fordította, majd a maradni akaró magánvádló – aki ekkor már a kezében tartotta a belépőjegyét – felkarját megragadta és erőszakkal a kerítésen kívülre lökdöste.
A magánvádlónak mindkét felkarján hátsó és oldalsó felszínén „markolás utáni bőrvörösség” keletkezett.
A magánvádló joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság 2003. június 20. napján hozott végzésével a terhelttel szemben a könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatban volt eljárást megszüntette és a terheltet megrovásban részesítette.
A másodfokú bíróság a 2003. november 14. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta; a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében, és ezért megrovásban részesítette.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezték.
A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt jogellenes magatartást nem tanúsított, a munkakörére vonatkozó jogszabálynak megfelelően járt el, amikor jogosulatlanul a rendezvényen tartózkodó sértettel szemben kényszerítő testi erőt alkalmazott.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett. Álláspontja szerint a terhelt a személyi- és vagyonvédelmi tevékenységről szóló 1998. évi IV. törvény 14. § (3) bekezdésének a) pontja alapján jogosult volt a rendezvény rendjét zavaró sértettel szemben fellépni, a rendezvényen való részvételét megtiltani, távozásra felszólítani, az említett törvény 15. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján pedig eltávolítása érdekében testi erőt alkalmazni. A cselekménye ezért társadalomra veszélyesség hiányában bűncselekmény megállapítására nem alkalmas.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem sértett anyagi jogszabályt az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította. Az adott esetben a tényállásban megállapított tények alapján azt kellett vizsgálni, hogy a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenységről szóló 1998. évi IV. törvény a terheltet, mint biztonsági őrt feljogosította-e arra, hogy a magánvádlót a rendezvényről erőszakkal, karját megragadva a kerítésen kívül lökdösve eltávolítsa.
A hivatkozott törvény 14. § (3) bekezdésének a) pontja szerint a vagyonőr a rendezvény megtartását akadályozó vagy zavaró, illetve annak biztonságát veszélyeztető személyt jogosult kilétének igazolására felszólítani, a rendezvényen való részvételét megtiltani és távozásra felszólítani. / 2005. évi CXXXIII. törvény 26 §.(3) b.) pont /
A 15. § (3) bekezdése értelmében a személy- és vagyonőr arányos mérvű kényszerítő testi erő alkalmazásával
a) a védett személy biztonságát fenyegető támadást háríthatja el,
b) a védett létesítmény területre való jogtalan belépést akadályozhatja meg és a jogosulatlanul bent tartózkodót távolíthatja el,
c) eltávolíthatja a rendezvényt zavaró, vagy annak biztonságát veszélyeztető személyt is. / 2005. évi CXXXIII. törvény 27.§ (3). bekezdés /
Jelen esetben az irányadó tényállás alapján az a) pontban írt feltétel fel sem merülhet, de nem állapítható meg a b) pont szerinti jogosulatlanul bent tartózkodás sem.
A rendezvényen való részvétel feltétele ugyanis a belépődíj kifizetése, a belépőjegy megvétele. A magánvádló ennek a feltételnek megfelelt. A belépőjegy megvételével jogosulttá vált a rendezvényen való részvételre.
A továbbiakban azt kellett eldönteni, hogy a magánvádló azzal, hogy a belépőjegyként szolgáló, sorszámmal ellátott sárga szalagot, a belépőjegy kifizetését követően, a pénztáros utólagos felhívása ellenére nem viselte a csuklóján, a rendezvényt zavarta-e vagy annak biztonságát veszélyeztette-e. A magánvádlónak ez a passzív „engedetlensége” a rendezvény biztonságának veszélyeztetésére nem volt alkalmas, de nem minősíthető rendzavarásnak sem. Rendzavarás általában olyan aktív feltűnést keltő magatartás, amely a rendezvény hangulatát rontja, megtartását akadályozza, a többi résztvevő érdekében beavatkozást igényel.
A magánvádlónak az a mulasztása, hogy a belépőjegyét csuklóján nem viselte, hanem azt elülső zsebében láthatóan, majd kezében tartotta, a sörfesztivál megtartását nem zavarta, rendjét nem sértette.
A terhelt erőszakos fellépése és annak módja tehát nem volt jogszerű, ezért cselekménye nem nélkülözi a jogellenességet, és az adott környezetben alkalmas volt arra, hogy a magánvádló emberi méltóságát, becsületét sértse. Ezért büntetőjogi felelősségének megállapítása az 1978. évi IV. törvény 180. § (2) bekezdésébe ütköző (tettleges) becsületsértés vétségében törvényes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat az 1998. évi XIX. törvény 427. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. II. 976/2004. sz.)
(Forrás: Bírósági Határozatok 2006/6. szám 419. o.; BH 2006.175)
Az APEH állásfoglalása az egészségügyi szabadsággal kapcsolatban (2006. április-június)
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 20.§ (1)-(3) bekezdéseiben foglalt EGÉSZSÉGÜGYI SZABADSÁG-gal kapcsolatban a Kamara megkereste az APEH-ot, amelynek Adójogi Főosztályától megkaptuk az állásfoglalást.
A Kamara kérdése:
az egyéni vállalkozó vagyonőr a fizetség ellenében állíthat-e ki számlát, és ha igen, és ő ÁFA-köteles, ÁFA-s számlát adhat-e ki. Más szóval a foglalkoztató vállalkozás költségként elszámolhatja-e az ilyen címen befogadott számlát?
Az APEH Központi Hivatal Adójogi Főosztályának válasza:
„Személyi Jövedelemadó:
Amennyiben a 2005. évi CXXXIII. tv. 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak – a kilencvenhat munkaóra alapulvételével –az egészségügyi szabadság címén kifizetett összeg az egyéni vállalkozói tevékenység bevételének minősül.
Társasági adó:
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) alapján a költségelszámolás általában nem vitatható – nem korrekciós tétel – akkor, ha annak jogcíme a Tao. tv. 3. számú melléklet B) fejezetében meghatározott. A Tao. tv. példálózó jellegű felsorolást ad az adóévben elszámolt költségek „elismertsége”, illetve „el nem ismertsége” tekintetében, így a hivatkozott melléklet A) és B) fejezetében nem részletezett költségek, ráfordítások, a Tao. tv. fő szabálya szerint minősítendők, azaz a körülmények alapján kell (lehet) eldönteni, hogy azok a bevételszerző tevékenységgel összefüggnek-e vagy sem. Az adózó van abban a helyzetben, hogy ez irányú döntését meghozza.
Általános forgalmi adó:
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 20.§-a értelmében a személy- és vagyonvédelmi tevékenység vagy magánnyomozás folytatásával megbízott vállalkozás (a továbbiakban: fővállalkozó) az általa 30 napos időtartamot meghaladóan, folyamatosan foglalkoztatott egyéni vállalkozó (a továbbiakban: alvállalkozó) egészségügyi szabadsága időtartamára a szerződésben megállapított alapóradíjat fizeti.
Megítélésem szerint a valamely időszakban egészségügyi szabadságon lévő egyéni vállalkozót szolgáltatásnyújtása ellenértékeként az adott időszakra kalkulált, az egészségügyi szabadság idejére járó alapóradíjat is tartalmazó összeg illeti meg.
Vagyis az egészségügyi szabadság ideje alatt járó összeg külön nem számlázható, azonban az adott időszakban nyújtott szolgáltatás ellenértékének részeként, annak adómértékével adózik.”
A Kamara újabb kérdése:
a kifizető, vagyis a foglalkoztató vállalkozás – miután számlát nem kap – hogyan könyveli el, milyen bizonylattal bizonyítja az egészségügyi szabadság időtartamára való kifizetést, a kifizető cég milyen módon könyvelje az egészségügyi szabadság címén kifizetett tételeket?
Az Adójogi Főosztály válasza:
„levelünk „Általános forgalmi adó” részében kifejtetteket fenntartjuk. A tárgybani törvényhely szerinti, a személy- és vagyonvédelmi tevékenység vagy magánnyomozás folytatásával megbízott vállalkozás az általa 30 napos időtartamot meghaladóan, folyamatosan foglalkoztatott egyéni vállalkozó részére egészségügyi szabadság idejére járó összeget külön nem számlázhatja, ezen összeg az adott időszakban nyújtott szolgáltatás ellenértékének részeként kerülhet számlázásra.
Az egészségügyi szabadság címén kifizetett összeget a fővállalkozó által kiállított bizonylat alapján kell az alvállalkozóként közreműködő egyéni vállalkozónak a bevételei között számba vennie”.