Videórögzítéshez kapcsolódó bírság
Egy újabb NAIH határozat margójára: videórögzítéshez kapcsolódó bírság
Kamaránk folyamatosan jeleníti meg a cikkeket és a figyelemfelhívásokat a NAIH által kiszabott, a személy- és vagyonvédelmi szakmát érintő bírságokkal kapcsolatban. Ennek a sorozatnak a következő részében a NAIH-1006-3/2022 számú határozatban foglaltakat fogom az Önök részére bemutatni.
Kezdjük is a leglényegesebb, mindenkit érdeklő információval:
A bírság mértéke 500.000 Ft volt, amit egy olyan Adatkezeléssel kapcsolatban szabott ki a Hatóság, ami összesen kettő(!) videókamerát érintett a telepített mindösszesen hat videókamerából, összesen hat(!) embert érintett a jogsértés, akiknek egyébként nem okozott súlyos jogsérelmet a videórögzítés, és akiktől Hozzájárulással is rendelkezett az Adatkezelő, továbbá ami olyan zárt helyen valósult meg, ahová arra illetéktelen személy be sem léphetett. Az Adatkezelőnek ráadásul még szabályzata is volt.
A fenti, egy szuszra felsoroltak alapján gondolom most sokakban merült fel a logikus kérdés, hogy miként lehetséges az, hogy bírságot szabott ki a Hatóság? Hiszen ez túl csúnya ahhoz, hogy igaz legyen!
Nos, a válasz az, amire már sokszor felhívtuk a figyelmet:
Nem elég tisztességesnek lenni, ha a dokumentáció nem felel meg az elvárásoknak és a valóságnak.
Ennek részeként vegyük sorra a fenti állítások valóságtartalmát és a Hatóság egyes észrevételeit:
– a Hatóság – ezúttal is némileg szarkasztikusan, de újólag rendkívül találóan – jegyezte meg, hogy nem túlságosan célravezető a „bizonyíték orgia”, vagyis a „valamelyik cél jó lesz” elv alkalmazása:
- „A Hatóság megjegyzi, hogy Ügyfél által megjelölt bank- és értékpapír titok védelme Ügyfél tevékenysége kapcsán fel sem merülhet, hiszen az nem hitelintézeti tevékenységet folytató vállalkozás.” A szerk. megjegyzése: autószerelő műhelyről van szó.
- „[…]a kamera látószögébe nem csupán a pénztárat, kártyaolvasót tartalmazó munkaállomást és a kulcsszekrényt, hanem szinte az egész helyiséget – beleértve az ügyfélvárót is – megfigyeli. A helyiség ezen utóbbi részének konstans megfigyelése sem a vagyonvédelem, sem a veszélyes anyagok őrzése és az üzleti-, fizetési titok védelme céljából nem indokolt.” Ezért is szoktam mindig felhívni a figyelmet, hogy a vagyonvédelmi cél esetén mindig az árut, a terméket kell megfigyelni és soha nem azt a területet, ahol nincs is érdemi értékkel bíró vagyontárgya az Adatkezelőnek!
- „Ügyfél a konyhahelyiség megfigyelése kapcsán arra hivatkozott, hogy ott munkavégzés nem folyik, csupán pihenő és étkező tevékenység, emellett itt található a vállalkozás páncélkazettája is. A Hatóság ezen helyiség megfigyelése kapcsán megállapítja, hogy a kamera látószöge az ebédlőasztalra irányul, abban pedig nem esik bele a hivatkozott páncélkazetta.” Magyarán szólva a Hatóság azt észrevételezte, hogy ha már egyszer nem az ebédlőasztalon van az említett páncélkazetta, akkor azt miért is figyelik meg? Ráadásul az étkezés megfigyelése igen erősen sértheti az Emberi méltósághoz való Abszolút jogot, vagyis önmagában jogsértővé teheti az egész videórögzítést. Elvégre, próbáljunk egyetlen jó indokot mondani arra, hogy miért fontos azt megfigyelni, hogy milyen módon étkezik a vállalkozás munkavállalója… nos, ez valami olyan, ami még szerintem sem fog sikerülni.
– „Az adatkezelés jogalapjaként csupán annyi szerepel a tájékoztatóban, hogy „a rendszer adatkezelésének jogszerűségéhez nem szükséges a megfigyelt személyek hozzájárulása”. És máris felmerül a kérdés, hogy akkor miért, mihez is kért és vesz kezelésbe Hozzájárulást az Adatkezelő? Paradox módon tehát a Hozzájárulások begyűjtése nemhogy nem biztosabb lábakra állítja a jogszerűséget, hanem élből teszi jogszerűtlenné az Adatkezelést! Máris ott tartunk, hogy nem lehet a Jogi érdek az Adatkezelés Jogalapja – hiszen ezt kizárja a Hozzájárulás kérése -, és nem lehet a Hozzájárulás sem, hiszen arra a szabályzat alapján nincs szükség! Márpedig ez így sajnos pontosan azt jelenti, aminek hangzik: Jogalap nélküli Adatkezelésnek, amely esetben egyebekben semmi mást nem is kellene vizsgálni az elmarasztalás érdekében. Jogalap nélkül ugyanis Személyes adatot üzleti és szakmai célból kezelni, ha nem is tilos, de bírság kockáztatásának a terhe mellett nem is egy túlságosan célravezető tevékenység Magyarországon úgy nagyjából 1992(!) óta.
– Érdemes megfigyelni a „klasszikus” szövegezést a Hozzájárulás esetén: „[munkavállaló személyes adatai] az […] munkavállalója aláírásommal igazolom, hogy a […] szám alatti ingatlanban mint foglalkoztató telephelyén, vagyonvédelmi céllal működő zárt láncú kamerarendszerrel megfigyelés történjen, melynek során munkavégzési időm folyamán is elő képet közvetítsen. A rendszerről szóló tájékoztatást megkaptam az abban foglaltakat tudomásul veszem az ellen kifogással nem kívánok élni. [dátum, majd munkavállaló aláírása és Ügyfél cégszerű aláírása].” Ez a megfogalmazás pontosan azt a feudális logikát idézi, amiben egy munkáltató rákényszerítheti az akaratát a munkavállalóra. Erről azonban szó sem lehet, hiszen a Személyes adatok mindig az adott természetes személy „tulajdonát” képezik, arról más nem rendelkezhet abban a formában, hogy a „Hozzájárulásról” alapból látható legyen, hogy az nem önkéntes és nem befolyásolástól mentes.
– A videókamerák alkalmazásával kapcsolatban nem került megfelelő tájékoztatás elhelyezésre a műhelybe való belépési pontokon, ami szintén egy kötelező elem immár több mint tíz(!) éve.
– „a szabályzat a rendszer alkalmazásának jogszerűségéről külön fejezet szól, amely szó szerint átvett idézeteket tartalmaz az alábbi jogszabályokból: 2012. évi XLI. törvény a személyszállítási szolgáltatásokról, 1999. évi LXIII. törvény a közterület-felügyeletről, 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól. Ezek a plusz jogszabályok – az a) pontban említettek mellett – felsorolásra kerülnek az „adatkezelés alapjául szolgáló jogszabályok” című pontjában is a szabályzatnak.” Amint arra már többször is és újólag is fel szeretném hívni a figyelmet: A szabályzatnak nem a jogszabályokat kell megismételnie, mint ahogy erre a Hatóság már 2015(!)-ben külön felhívta a figyelmet, hanem azt kell bemutatnia, hogy az Adatkezelő miként tesz eleget a jogszabályi előírásoknak és az elvárásoknak.
– „A szabályzat a felvételek tárolási idejére vonatkozóan eltérő rendelkezéseket tartalmaz a tájékoztatóhoz képest. Ezek szerint Ügyfél a kamerafelvételeket „általános esetben” 3 munkanapig tárolja, a műhely kamerák esetében viszont 7 nap a tárolási idő. A tárolási idő rendkívüli körülmények miatti meghosszabbítása 30 napra itt is megjelölésre került.” Magyarul fogalmazva, még a rögzítési időtartam is zavaros, ráadásul a meghatározott időtartamok szinte biztosan nem kerülnek betartásra (munkanap vs. naptári nap, lásd hosszú hétvégék esetét), illetve nem szerepel indoklás a 3 és a 7 nap esetén sem. A 30 nap megjelenése pedig értelmezhetetlen.
Végezetül pedig külön fel szeretném hívni a figyelmet az alábbiakra is:
„Ezen felül szintén általánosságban tartalmaz előírásokat az adatvédelmi tisztviselő jogállásával és feladataival kapcsolatban, személyét azonban nem jelöli ki.”
Személyes véleményem szerint ugyanis a Hatóság a már jól ismert, kifejezetten jószándékú, a magyar gyakorlatot „megértően” fogadó töretlen gyakorlatnak megfelelően nem szabott ki bírságot amiatt sem, hogy az Adatkezelő a saját tevékenységét annyira kockázatosnak ítélte, hogy azt Adatvédelmi tisztviselő felügyeletére bízta – ámde ezt a személyt nem csak hogy nem jelentette be, hanem azt még csak nem is töltötték be, hiszen valójában „fogalma sem volt arról”, hogy ez a fogalom mit jelent.
Ezért kiemelten fontos tehát az edukáció is, aminek az első lépése az, hogy legalább az értse meg azt, ami a szabályzataiban szerepel, aki annak az alapján látja el a tevékenységeit, és ha már annak az alapján látja el azokat, akkor pontosan úgy lássa el, ahogy az a szabályzataiban szerepel.
Újólag szeretném tehát ismételten – szinte betű szerint – idézni a korábban megtett javaslatunkat:
A fentiekből következően továbbra is erősen javasoljuk, hogy az 1-8 videókamerás rendszerek esetén biztosítsák az Adatkezelők számára a Kamara által is támogatott videórögzítés módszertant, az ennél több videókamerát tartalmazó rendszerek telepítése előtt viszont kérjük, hogy konzultáljanak velünk.
A nagy méretű rendszereknél ugyanis komoly tudást igényel önmagában annak a megindokolása is, hogy miért van szükség ilyen nagy mértékű megfigyelésre egy olyan területen, ahol – az Adatkezelő jellegből következően – nincsenek, mert nem lehetnek nagy értékű vagyoni elemek és ahol éppenséggel nem lehet az életre és az egészségre veszélyt jelentő hely sem egyszerűen annak az okán, hogy ez utóbbiak felmerülése esetén az elvárás éppen azok haladéktalan elhárítása lenne. Ez utóbbi elvárás teljesítésére pedig – lássuk be így magunk között – a videókamerák elhelyezése és a videórögzítés alkalmazása biztosan nem lehet alkalmas.
Az Önök bírságmentes működésének az érdekében szívből javasoljuk a fentiek megfontolását és az abban foglaltak komolyan vételét!
Jó egészséget kívánva,
Antal Tibor, adatvédelmi tisztviselő
SzVMSzK